Az előző bejegyzésben hosszan ecseteltem a xilit előnyeit, néhány dologban viszont egymásnak ellentmondó vélemények jelennek meg, ezekről szeretnék most írni.

Az első kérdéskör, hogy a kukorica-eredetű vagy a nyírfából nyert xilit-e a jobb. Több terméken hangsúlyozzák, hogy nyírfából készült és kerüljék a kukoricából kivont xilitolt. A nyírfa, mint forrás ugye korlátozottabb, nem termelik a kérge miatt, míg mezőgazdasági hulladék nagy mennyiségben keletkezik.
Manapság nyírfa mellett főleg kukoricaszárból és a kipréselt cukornád maradékából állítják elő, mivel ezek az alapanyagok nagy mennyiségű xilózt tartalmaznak. Egyébként számos gyümölcs, zöldség, fa tartalmaz xilitet, de ipari méretű előállítása xilózból gazdaságosabb. A xilán (ebből különösen sok van a nyírfában), amely egy xilóz alapegységekből felépülő összetett cukor, xilózzá bontható le (hidrolízissel), majd kémiai redukcióval (nagy nyomáson és magas hőmérsékleten történő hidrogénezéssel) vagy fermentálással (mikroorganizmusokkal történő erjesztés) juthatunk a xilithez.
A végeredmény a xilitol, teljesen mindegy, miből gyártják, ugyanaz az egyszerű, ötértékű cukoralkoholnak nincs. A aggodalom oka inkább a genetikailag módosított kukoricától való félelem, viszont a génmanipuláció elsősorban a növények fehérjetermelésére hat, a xilit szerkezetére pedig egyáltalán nincs befolyással.

A másik kérdéskör, hogy mennyire természetes vagy mesterséges termék ez.
Pro:
Idézem: “A xilit teljesen természetes édesítőszer. Minden növényben kisebb-nagyobb mennyiségben megtalálható. Jelenleg ipari körülmények között kukoricacsutkából állítják elő. Az eljárás is egy szelíd, természetes eljárás, nincs a xilit kémiai folyamatoknak alávetve.”
Kontra:
Hát a xilit kinyerése nem tűnik számomra teljesen természetes folyamatnak, hiszen hemicellulózból, heteropoliszaharidokból, azaz “összetett”, bonyolult szerves vegyületekből nagy nyomáson és magas hőmérsékleten sósavval hidrolizálják, így keletkeznek a monoszacharidok, amiből elválasztják a xilózt, tehát kémiai folyamat eredménye. Tehát nem olyan, mint a juharfaszirup, ahol a fa nedvét besűrítik. Másképp viszont nem tudjuk kinyerni a növényekből. Ahogy valaki írta: “A méregzöldek figyelmébe ajánlom: ez a vegyület kémiai reakciók alkalmazásával készül (azaz az ő szóhasznalatukkal szintetikus, mesterséges). A természetben nem talalható jelentős mennyiség belőle es bizony kémiai, ipari termek.”
Persze ettől még nem ördögtől való, de akinek ez fontos ne használja, ők a steviát se vegyék fehér por formájában és persze ők, ha következetesek a finomított cukrot sem használják semmilyen formában, hiszen az is ipari termék és így tulajdonképpen nincs is szükségük cukorhelyettesítőre.

Kontra:
Idézem: “Kukoricacsutkából vonják ki, és a finomítási eljárás eredménye a xilit, aminek, bár van édes ereje, és kalóriája kevés, de a szervezet nem képes hasznosítani, sőt, bámul rá, hogy mi ez és küzd vele…”
Pro:
A xylit mindig is része volt az ember természetes táplálékának, hiszen az általunk fogyasztott növényekben jelen van. Például a szilva 100 gramm szárazanyag tartalmában egy grammnyi xylit található. Sőt a máj szénhidrát átalakító folyamataiban naponta 5-16 gramm xylit is termelődik. (A paleolit szakácskönyv I. alapján)

Hát egyelőre ennyi, én használom, szerintem az egészséges táplálkozás része lehet.

Ha tetszett, hasznosnak találtad az információkat lájkold, pluszegyezd, és oszd meg ismerőseiddel, hogy ők is értesüljenek róla!