A fekete bodza (Sambucus nigra) fényes, fekete, érett termése augusztustól októberig gyűjthető. Magas vitamin- és ásványianyag tartalma, immunerősítő, sőt vírusölő hatása miatt érdemes feldolgozni, sokféle finomság készülhet belőle.

A bodzabogyó a szervezetünk ellenállóképességét fokozza, ezenkívül általános vértisztító, emiatt ízületi és reumás panaszok esetén is hatásos. Meghűléskor erősítőként és izzasztóként alkalmazhatjuk, enyhén hashajtó. Fájdalomcsillapító, migrénszerű fejfájás esetén különösen ajánlott. Hatására megnövekednek a szervezetben azoknak a fehérjéknek a száma, amelyek a rákos sejtek elpusztításában is szerepet játszanak. Vírusölő is, számos influenza és herpesz vírus ellen is hatékony, ezenkívül tüdőgyulladás és tüdőgyengeség esetén is érdemes alkalmazni.

A bodza érett termése tartalmaz C-, A-, E-, B1-, B2-, B3-vitamint, vasat, káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort, flavonoid típusú vegyületeket, szerves savakat, aminosavakat, fehérjéket. A termés fekete színét adó antociánok erőteljes antioxidánsok, amelyek segítenek az egészségünk megőrzésében.

A bogyókat a közutaktól távol, lehetőleg napos helyen lévő cserjékről gyűjtsük, ezeknek a bogyói ízletesebbek és egységesebben érnek. Vágjuk le az egész terméságazatot, majd egy villa segítségével válasszuk le a szárakról. Használjunk kesztyűt a feldolgozás során, mert nagyon fognak a bodzabogyók.

Ami nagyon fontos!
Csak a teljesen érett, fekete bogyókat szabad leszedni. A zöld, éretlen bogyóknak magas ciánglikozid (szambunigrin) tartalma, ami mérgező. Ez a szambunigrin megtalálható az érett bogyókban is, bár már kisebb mértékben, nagyobb mennyiségben fogyasztva, főleg gyerekeknél hasmenést, hányást okozhat. Viszont hő hatására ez a vegyület elbomlik, ezért a bodzabogyókat soha ne nyersen, hanem megfőzve fogyasszuk, tegyük el. Ajánlják, hogy a bogyókat magtalanítsuk, passzírozzuk át, mert a szambunigrin tartalma miatt enyhén mérgező, bár elvileg a hő hatására ebben is bomlásnak indul, ha érzékenyebbek vagyunk rá, vagy kisebb gyermeknek is adnánk belőle, passzírozzuk át, biztos, ami biztos.

A bodzabogyóból készülhet szörp, lé (ezt is meg kell főzni), zselé, dzsem, bor, pezsgő, mártás. Receptek itt.

A receptek között találsz egy éretlen bogyót felhasználó receptet, amivel a kapribogyót lehet kiváltani. Ebben az esetben a bogyót nem szabad elfogyasztani, csak az ételhez tehetjük az elkészítés során, hogy meglegyen az ízhatás.

A lekvár készítés kapcsán érdemes tudni, hogy a bodzabogyó önmagában nem nagyon keményedik meg, ezért érdemes kombinálni valamilyen pektintartalmú gyümölccsel, például almával, naspolyával, galagonyával, vagy használjunk zselésítő anyagot. Sokaknak az önmagában kissé fanyar íze sem jön be, emiatt is kombinálhatjuk, például 60 százalék bodzabogyót 40 százalék szilvával.

A bodzabogyókat meg is aszalhatod. Borsszerű állapotig kell aszalni, 1 kg bodzabogyóból kb. 20 dkg aszalvány lesz. Ezt sem fogyasztjuk el, hanem teakészítéshez használhatjuk. Sőt a főzetét sem csak italként alkalmazhatjuk, hanem húsvétkor tojás festésére is.

Végezetül pedig egy reuma elleni teakeveréket ajánlok, amelyhez egyenlő részben vegyünk bodzavirágot, bodzabogyót (aprítva), csalánlevelet, nyírfalevelet, gyermekláncfű gyökerét. A keverékből 1 púpos teáskanálnyit  fél liter hideg vízzel kell leönteni, lassan forrásig hevíteni, 5 percig állni hagyni, majd leszűrni.  Kúraszerűen, 4-6 héten keresztül, naponta 2-3 csésze tea elfogyasztása javasolt.

Ne tévesszük össze a fekete bodzát a gyalogbodzával, ami kisebb lágyszárú, termése is hasonló. Viszont amíg a fekete bodza bogyói lecsüngenek, addig a gyalogbodza termése felfelé áll.